Magamról:

"I am what I am, I am my own special creation
So, come take a look
Give me the hook or the ovation"

Fazekas Boglárka vagyok, szárnypróbálgató író, és azért hoztam létre ezt az oldalt (anno, még egy évvel ezelőtt), hogy itt tanuljak repülni.

1989. novemberében születtem, a cívisek városában, és azóta ott élek a szüleimmel, az öcsémmel, a macskámmal és a két tengerimalacommal. Az írással tízéves koromban kezdtem el foglalkozni, ugyanis akkor határoztam el, hogy én a tollamból akarok megélni, ha felnövök. (Ezer köszönet ezért Lucy M. Montgomerynek és Emily Starrnak, amiért megmutatták az utat) Előtte már akartam fogorvos lenni, meg egyszer még az is felmerült bennem, hogy elmegyek régésznek, végül az irodalomnál kötöttem ki. A Sors iróniája az, hogy a családomban mindenki abszolút reál beállítottságú, én meg jövök itt azzal, hogy írni akarok… De elfogadták. Nem akarják, hogy ügyvéd legyen belőlem, vagy ilyesmi, csak azt, hogy válasszak egy másik munkát az írás mellé.

Ha nem kezdek el színjátszani, máig nem tudnám, mi lenne az a másik állás. Dramaturg leszek, aki eljátszhatóvá teszi a szöveget, kihúz belőle, hozzáír, satöbbi. Írás és színház együtt – álomszakma. (Ennél már csak az lenne jobb, ha egyszer egy musical szövegírója lehetnék – akkor egyesíthetném a három nagy szenvedélyemet:P)

Na igen, a három nagy szenvedély: irodalom, zene, színház. Irodalom: olvasok, írok, magyar szakra készülök, mi kell még? :P Zene: nyolc éve klarinétozom, zenekaros vagyok, és csak akkor nem szól zene a szobámban, ha alszom. Színház: Teatro, birkacomb, Rómeó és Júlia, Midsummer Night’s Dreams, plakátok.

Hobbijaim nagyrészt e három dolog körül forognak, de szeretek még rajzolni, gyöngyöt fűzni(ész szőni), lógni a neten, a barátaimmal lenni, sétálni.

Szeretem a csizmákat, a kalapokat, a farmert, a felhőket, a naplementét, a napfelkeltét, a tengert, a hegyeket, szeretek utazás közben az ablakon kibámulni, zenét hallgatni az utcán, és sokat beszélni. Borzasztó sokat. Aki ismer, tudja.:P