PRIMOGENITÚRA?

Egy királyi hálóteremben vagyunk. Az öreg KIRÁLY fekszik az ágyában; haldoklik. Három fia, LAJOS, FÜLÖP és LAJOS-FÜLÖP, akik egyébként egypetéjű hármas ikrek, egyforma öltözetben állnak az ágy mellett.

KIRÁLY: (erőlködve) Fiaim. Nemsokára meghalok. Hármótok közül csak egyvalaki örökölheti a trónt, de nem tudom eldönteni, ki legyen az.

LAJOS: Hát a legidősebb!

KIRÁLY: Először én is erre gondoltam, de aztán tudatosult bennem, hogy hármas ikrek vagytok.

FÜLÖP: De csak nem egyszerre születtünk! Valamelyikünk biztos idősebb, mint a többiek!

LAJOS-FÜLÖP:(félre) Úgy két-három perccel…

KIRÁLY: És valamelykőtök tudja, ki született először?

KIRÁLYFIAK: Hát én!

KIRÁLY: Ezt most mire mondtátok? Tudjátok, ki a legidősebb?

KIRÁLYFIAK: Igen. Én.

FÜLÖP: (LAJOSnak) Honnan tudod, hogy te vagy a legidősebb?

LAJOS: (FÜLÖPnek) És te honnan tudod, hogy te vagy az?

LAJOS-FÜLÖP: És honnan tudjátok, hogy nem ÉN vagyok a legidősebb?

LAJOS & FÜLÖP: (ordítva) És TE honnan tudod?!

LAJOS-FÜLÖP: Ööö…

KIRÁLY: Fiúk, elég! (kis szünet) Ez azt jelenti, hogy nem emlékeztek rá?

KIRÁLYFIAK: Öööö…

KIRÁLY: (egyre ingerültebben) Tudtok valakit, aki emlékszik?

LAJOS: A bába?

FÜLÖP: Ő már nem.

LAJOS-FÜLÖP: Tavaly meghalt.

LAJOS: Tényleg. Ott voltunk a temetésén. Na és anya?

KIRÁLY: Ő is meghalt.

FÜLÖP: Tényleg. Az ő temetésén is ott voltunk.

LAJOS: Basszus. Akkor mitévők legyünk?

LAJOS-FÜLÖP: (bátortalanul) Nem akar valaki a másik javára lemondani?

LAJOS & FÜLÖP: Melyikünk javára?

LAJOS-FÜLÖP: Úgy értettem, hogy ti mondanátok le az én javamra.

LAJOS: Ne is álmodj róla!

FÜLÖP: Mi lenne, ha sorsot húznánk?

LAJOS: Jó ötlet! Hozassunk a szolgával egy marék szalmaszálat, és az lesz a király, aki a legrövidebbet húzza!

LAJOS-FÜLÖP: Ne már! Az legyen, aki a leghosszabbat húzza!

LAJOS: Nem, aki a legrövidebbet!

LAJOS-FÜLÖP: Leghosszabbat!

LAJOS: Legrövidebb!

LAJOS-FÜLÖP: Leghosszabb!

FÜLÖP: Ábrahám!

Bejön ÁBRAHÁM, a szolga. LAJOS és LAJOS-FÜLÖP még mindig azon veszekszenek, hogy leghosszabb vagy legrövidebb.

FÜLÖP: (ábrahámnak) Hozz nekünk egy marék szalmaszálat! Sorsot akarunk húzni.

ÁBRAHÁM el, miközben LAJOS és LAJOS-FÜLÖP még mindig veszekednek.

KIRÁLY: (dühösen) Hagyjátok már abba!

A KIRÁLYFIAK ránéznek.

KIRÁLY: Nem zavar benneteket, hogy én itt haldoklom?

KIRÁLYFIAK: Háát… nem nagyon.

KIRÁLY: Neeem?? Milyen hálátlan fiaim vannak!

KIRÁLYFIAK: (lesütött szemmel) Bocs, apa.

Visszajön ÁBRAHÁM egy marék szalmaszállal. Megáll a KIRÁLYFIAK előtt.

LAJOS: Na, akkor aki a legrövidebbet húzza, az lesz a király!

LAJOS-FÜLÖP: De miért a legrövidebbet? Aki a legrövidebbet húzza, az általában meghal. Ezért legyen a leghosszabb!

KIRÁLY és FÜLÖP: Nem mindegy?!

KIRÁLY: (legyint) Na jó, legyen a leghosszabb.

LAJOS-FÜLÖP: (LAJOSnak) Hehe, engem jobban szeret!

LAJOS: (sértődötten) Csak szerencséd volt.

FÜLÖP: Na, húzzunk!

Mindhárman húznak egy-egy szalmaszálat ÁBRAHÁM kezéből, de mindhárom egyforma hosszú.

LAJOS: De ezek egyforma hosszúak!

FÜLÖP: Húzzunk újra!

Megint húznak. Ezúttal is egyformát.

LAJOS-FÜLÖP: Már megint egyformák.

LAJOS: (elveszi ÁBRAHÁMtól a szalmaszálakat, és alaposan megvizsgálja őket.) Az összes egyforma. (Visszaadja a szolgának a szalmaszálakat.) Ezeket vidd vissza az istállóba, és hozz helyettük különböző hosszúságúakat.

ÁBRAHÁM: (kifelé menet, felháborodottan) Én ezt nem értem! Máskor meg az a baj, ha valami nem egyforma! (el.)

KIRÁLY: (türelmetlenül) És most megvárjátok, amíg visszajön?

KIRÁLYFIAK: Öööö…

KIRÁLY: Csak, mert még a halálom előtt szeretném megtudni, ki lesz az utódom. Úgyhogy döntsetek gyorsan!

FÜLÖP: Tudjátok, mit? „Kő- papír –ollózzunk!”

A KIRÁLYFIAK ökölbe szorított kézzel félkörbe állnak.

KIRÁLYFIAK: (az öklüket rázva) Kő, papír, olló!

Mindhárman „ollót” mutatnak.

LAJOS-FÜLÖP: Na, még egyszer!

KIRÁLYFIAK: Kő, papír, olló!

Mindhárman „követ” mutatnak.

KIRÁLYFIAK: Ilyen nincs!

LAJOS-FÜLÖP: Na, még egyszer!

KIRÁLYFIAK: Kő, papír, olló!

Mindhárman papírt mutatnak.

KIRÁLY: (most már tényleg ingerült) Nem tudnátok végre eldönteni?! Kezd elegem lenni belőletek!

KIRÁLYFIAK: Nem lehetnénk mindhárman egyszerre királyok?

KIRÁLY: Ezt nem mondjátok komolyan! Ekkora hülyeséget kitalálni…

LAJOS: (tarkón üti FÜLÖPöt) Hallottad, Fülöp?

FÜLÖP: (LAJOS-FÜLÖPre mutat) De hát Lajos-Fülöp ötlete volt!

LAJOS-FÜLÖP: Nem igaz, mert Lajos találta ki!

KIRÁLY: (égnek emelt tekintettel) Jézusmária… (kis szünet. Hirtelen felderül az arca) Megvan, ki lesz az utódom!

KIRÁLYFIAK: (izgatottan) Kicsoda, kicsoda, kicsoda?

LAJOS: Én?

FÜLÖP: Vagy én?

LAJOS-FÜLÖP: Netán én?

KIRÁLY: Nem. A testvérem, János.

FÜLÖP: Aki összeveszett veled, mert elvetted a földjét?

KIRÁLY: Igen. És most itt az ideje, hogy kibéküljek vele. Így, a halálom előtt. (Meghal.)

A KIRÁLYFIAK csalódott sóhaj kíséretében összenéznek.