A most követekező epizódban Sheldon meglátogatja Sallyt az irodájában...
6.
-Komolyan képes volt űrhajós-öldöklőset játszani veled? – kérdezte Mia felhúzott szemöldökkel.
-Azért mentem oda, hogy űrhajós-öldöklőset játsszam vele, – mondtam.
-Ezek szerint senki nem világosította még fel arról, hogy a randi páros tevékenység, – dünnyögte a legjobb barátnőm.
-Négyen voltunk; az páros szám, – szúrtam közbe vigyorogva.
-Jaj, tudod, hogy értem! – csapott Mia a fotel karfájára.
Persze, hogy tudtam, hogy érti! Nem vagyok hülye! Sok minden vagyok, de hülye az pont nem.
Az irodámban ültünk, péntek délelőtt, amikor már senki nem akar dolgozni, és csak azért vagyunk bent, mert kötelező ott lennünk. Miának mondjuk nem, mert ő nem az egyetemen dolgozik. Anyagot gyűjteni jött az okos férfiakról szóló cikkéhez, amelyet az Igazi Nő legújabb számába kell írnia. Így ő remekül profitál abból, hogy megismertem a Sáskaembert.
-Egyébként jól éreztem magam, – mondtam. – Ez a lényeg, nem?
-Nem mindegy, hogy csak vele érezted-e jól magad, vagy vele meg két másik hülye fizikussal!
Erre azonban nem tudtam mit mondani, mert kopogtak az irodám ajtaján.
-Sally! – hallottam Sheldon Cooper hangját a folyosóról, majd három kopogást. – Sally! – ismét három kopogás. – Sally!
-Tessék! – szóltam ki, majd Miához fordultam: - Mi a fenét keres ez itt? – kérdeztem suttogva, miközben éreztem, hogy égnek áll a hajam. Legjobb barátnőm kérdőn nézett rám – neki még nem esett le, ki állt az ajtóban.
Ez nem igaz! gondoltam magamban, miközben az ajtóhoz csörtettem., és feltéptem azt. Sheldon éppen harmadjára is kopogni akart, épp ezért igencsak megdöbbent, amikor meglátott a küszöbön.
-Nahát, Sheldon! Mi szél hozta ide? – kérdeztem.
-Nem a szél hozott, Sally; a saját lábamon jöttem, – mondta lekezelően. – Egy kisebb tornádó tudna csak idehozni a fizika tanszékről. Egészen pontosan egy…
-Sheldon, az ég szerelmére, átvitt értelemben értettem! – vágtam közbe. – Szóval, miért jött ide?
-Sally, maga engem csúnyán félrevezetett, – közölte, azzal bemasírozott az irodámba, még mielőtt behívhattam volna. Mia mosolyogva üdvözölte a fiatalembert, aki ügyet sem vetett rá.
-Tessék? – vontam össze a szemöldökömet, mert fogalmam sem volt, miről beszél.
-Félrevezetett engem, – ismételte Sheldon. – Rosszul értelmezte a randevú fogalmát, aztán hagyta, hogy én is félreértelmezzem azt.
-Tessék? – Ez a pasas ma idegesítőbb, mint valaha, gondoltam magamban.
-Szerintem leesett neki, mi a randi valójában, - vélte Mia, de egyikünk sem igazán figyelt rá.
-Nézze – szólt Sheldon, azzal ki tudja, honnan, elővett egy lexikont, fellapozta, majd hangosan olvasni kezdett belőle: Randevú. Francia eredetű szó, jelentése találka, találkozó, légyott[1].
-Sheldon, mi a múltkor összeröffenésről beszéltünk, amely lényegében ugyanazt jelenti, mint a találkozó – vetettem ellen.
-Ez így van, de a randevú manapság azt jelenti, hogy két ember párválasztási célból találkozik egymással!
-Vagy úgy, Sheldon, - bólogattam gúnyosan. – Köszönöm a felvilágosítást. Ha ezt nem közli velem, hülyén fogok meghalni.
-Ez most szarkazmus volt?
-Tessék?
-Maga most gúnyolódik velem?
-Hármat találhat, – morogtam.
-Tehát nem volt szarkazmus?
-De igen.
-A francba! sosem fogom megtanulni! – szitkozódott, majd vette egy nagy levegőt, s felvett egy rezzenéstelen arckifejezést. – Na de ne térjünk el a témától. Szóval, beismeri, hogy félrevezetett engem?
-Nézze, az hogy maga félreértelmez egy szót, az nem az én hibám! – kiáltottam, dühtől lángoló arccal.
-Maga tudta, mit jelent a szó?
-Persze, hogy tudta, mindenki tudja! – szólt közbe ismét Mia.
-Akkor a maga hibája, – szögezte le Sheldon -, mert nem figyelmeztetett, hogy félreértelmezem a jelentését.
-Bíztam benne, hogy akinek ekkora az IQ-ja, rájön magától is, de úgy látom, nem képes rá, - mondtam, és már kezdtem nagyon ideges lenni.
-Tessék? – kérdezett vissza Sheldon.
-Azt hittem, ha ennyire okos, magától is rájön arra, hogy rosszul értelmezte a szót! – ismételtem tagoltan.
-Szóval okosnak tart, - állapította meg a Sáskaember.
Jelenleg borzasztóan idegesítőnek, gondoltam magamban fogcsikorgatva.
-Ez csak természetes, – tette hozzá -, de még nem jelenti azt, hogy megbocsátottam magának. Figyelmeztetnie kellett volna!
-Na ne mondja! – csattantam fel. – És most azért jött ide, hogy ezt közölje velem?
-Nem, azért jöttem, hogy közöljem magával, hogy ez a félrevezetés egy mínuszpontot ér. Ha kigyűlik három, távoznia kell az életemből.
-Tessék?! – kérdeztünk vissza Miával.
Mínuszpontok? Ez komolyan nem normális!
-Kapott egy hibapontot, - magyarázta Sheldon. – Ha még kettőt szerez, ki kell zárnom az életemből.
Te jóságos úristen, gondoltam magamban, arcomat a kezembe temetve. A fotelben Mia hangosan felnevetett – legalább van, aki jól szórakozik ezen.
-Maga nem normális, - motyogtam.
-Csak megjegyzem, hogy a hibapontokat ki lehet ám javítani, - jegyezte meg a Sáskaember.
-Mertem remélni. És hogyan? – vontam fel a szemöldökömet.
-Általában részt kell venni valamelyik órámon, de a maga esetében kivételt teszek.
Mia ennek hallatán felnyerített a fotelben. Csupán egy oldalpillantást vetettem rá, de ennyi elég volt ahhoz, hogy lássam a jegyzetfüzetet a kezében – íme az igazi újságíró.
-Szarkazmus, Sheldon, szarkazmus, - figyelmeztettem a Sáskaembert.
-A francba! Pedig már azt hittem…
-Ne is álmodjon róla, - ráztam a fejem. – Szóval, hogyan javíthatom a hibámat?
-Hogyha… hogyha… - a Sáskaember mintha elvesztette volna eddigi fölényét, szinte már zavarban volt. – Ha… eljönne velem… ran… randevúzni.
Amint az utolsó szót kipréselte magából, megkönnyebbülten felsóhajtott; az arca egészen eddig furcsán rángatózott, mintha idegenkedne ezektől a szavaktól. Lehet, hogy most mondta ki életében először. Elmosolyodtam.
-Tessék? Nem hallottam kristálytisztán, - mondtam. Most én voltam fölényben.
-Jöjjön el velem r… ran… randevúzni! – ismételte, valamivel hangosabban.
Igen, a Sáskaember randevúra hívott. A kérdés csak az volt, szeretnék-e egy egész estét egy olyan emberrel eltölteni, aki az idegeimre megy.
-Nem is tudom… - tűnődtem.
-Ugyan már, Sally! – csapott a fotel karfájára Mia.
Végül is kimondott egy olyan szót, amelyet nagy valószínűséggel sohasem használt még ezelőtt, mindezt miattam. Alighanem az valami óriási dolog lehetett számára.
-Rendben, – mondtam.
-Nagyszerű, - sóhajtott fel Sheldon megkönnyebbülten. – A részleteket majd megbeszéljük. Viszlát, Sally.
Azzal sarkon fordult, és kiviharzott az irodámból.
AJÁNLOM AZ OLDALT
