2.

Észak khaljai

Lord Eddard Stark hálát adott az isteneknek, hogy végre megérkeztek Ráktelepre. Bár Királyvárig hajóval jöttek, így is hosszú volt az út. Mondjuk, hat gyerekkel és négy rémfarkassal még egy félnapos kirándulás a hosszú. Amint átlépték a Hotel Westeros küszöbét, Lord Petyr „Kisujj" Baelish fülig érő szájjal üdvözölte őket. Hímzett, lila kabátot viselt, amelyet a nyakánál egy ezüst poszáta fogott össze. Tömött bajszát a mosolya széthúzta hosszúkás arcán, ahogy a karját kitárva közeledett feléjük.

-          Cat! - kiáltotta és megfogta a felesége kezét. - Végre itt vagy!

Láthatóan ügyet sem vetett Nedre; zöldes szemét Catelyn Starkra szegezte, végigjáratta rajta a tekintetét, poros csizmájától sötétkék utazóruháján át, végül megállapodott a nő apró ráncokkal barázdált arcán és sötétvörös haján. Ned még így, az utazástól megviselten is gyönyörűnek találta, ám nem tudta nem észrevenni, hogy Kisujj ugyanígy gondolja - rá volt írva az arcára.

-          A legjobb szobámat tartogattam neked - folytatta a férfi nyájasan, amitől Nednek összerándult a gyomra.

Vajon mikor fogja Kisujj észrevenni őt? Talán emlékeztetnie kellene rá, hogy ő is itt van. Még az is átvillant az agyán, hogy esetleg a kardjával tegye ezt, de végül csak megköszörülte a torkát. Kisujj erre ránézett, s az öröm mellett valami gúnyos csillogás villant fel a szemében.

-          Á, Ned, olyan jó látni téged - mondta, de Lord Stark biztos volt benne, hogy valójában nem is olyan jó az.

A negyedik emeleten kaptak szobákat; majdnem az egész szint az övéké volt. Cat már az úton megcsinálta a beosztást, amelyen aztán két napig vitatkoztak a gyerekek.

-          Lancel - szólt oda Kisujj a pult mögött ülő fiúnak -, kerítsd elő nekem Morgant, és küldd a negyedikre. Cat, ti gyertek velem.

Valóban szép szoba, állapította meg Ned, ahogy körülnézett a kék falikárpittal borított helyiségben. Középen egy hatalmas baldachinos ágy állt, ugyanolyan színű, mint amilyen a falon és az ablakon lógott. Amelyet elhúzva a tengert látta, amely ezüstösen ragyogott, s a felszínén a megtört napsugarak szilánkjai lebegtek. Sokáig gyönyörködött benne, miközben fél füllel hallgatta, amint Kisujj Catelynnek magyarázza a szálloda nyújtotta lehetőségeket. Aztán egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a férfi odalép hozzá.

-          Ned, ha esetleg hűtlenségre adnád a fejed - mondta-, ajánlom figyelmedbe a hatodik emeletet. Hoztam néhány igazán nagyszerű lányt Királyvárból.

Közben nem felejtett el egyszer-egyszer Catre sandítani, hogy vajon az asszony hallja-e őket, ám két szolga éppen akkor hozta fel az utazóládáikat, így velük volt elfoglalva. Ned bosszúsan visszautasította az ajánlatot, majd indítványozta Catnek, hogy menjenek, nézzék meg a gyerekeket. A szomszéd szobában Arya és Bran azon veszekedtek, melyikük aludjon az ablak mellett. A vitába Hodor, a hatalmas termetű istállófiú is bekapcsolódott, aki a deréktól lefelé megbénult Brant tartotta a karjában, ám az ő szava nem számított sokat, hiszen csak egyet tudott ismételgetni: Hodor. Innen kapta a nevét is, bár senki sem tudja, mit jelent.

Arya azzal érvelt, hogy mivel ő az idősebb, ő választ először, Bran pedig visszavágott, hogy ő meg a férfi.

-          Ha te férfi vagy, Bran, akkor én úri hölgy! – nevetett Arya.

-          Arya! – szólt rá Catelyn élesen.

Azt hitte, Arya a nyomorékságára célzott; arra, hogy miután kilökték az ablakból, Bran sosem lesz képes járni, vagy kardot forgatni.

-          De Anya, tíz évesen az ember még nem férfi! - védekezett a kislány.

Arya általában kimondta, amit gondolt, a következményekre való tekintet nélkül, de Ned tudta, soha nem sértegetné Brant azzal, hogy kriplinek nevezze, akár nyíltan, akár burkoltan.

-          Pedig én már kivégzésen is voltam! - húzta ki magát Bran, amennyire tudta.

A vitát végül a fiú rémfarkasa, Nyár döntötte el - fogta magát, és felugrott az ablak melletti ágyra.

Eggyel arrébb Ser Rodrik Cassel és unokaöccse, Jory rendezkedtek be; előbbi az ágyán feküdt, abban bízva, hogy a szekéren zötykölődés okozta rosszullét így elmúlik, míg utóbbi segített az útiládák széthordásában. Már csak azért is, mert ránézésre meg tudta mondani, melyik kié. Velük szemben lakott Sansa, aki addig győzködte a szüleit, amíg neki nem adták az egyszemélyes szobát, amely a legkisebb volt ugyan, de a lánynak nem kellett osztoznia rajta senkivel. Ned sejtette, ha összezárták volna Aryával, már az első este megőrjítették volna egymást. És őket is, gondolta magában.

Amikor a feleségével benéztek hozzá, Sansa már majdnem az összes ruháját kipakolta a ládájából, s egy részét már be is hajtogatta a hatalmas, faragott, sötétbarnára pácolt szekrénybe. Septa Mordane büszke lenne rá. Mellette legidősebb és legkisebb fia osztozott egy szobán: ez Catelyn ötlete volt. Rickon, a legifjabb Stark gyakran álmodott rosszat, mint minden kisgyerek, és az asszony úgy gondolta, jobban jár, ha Robbhoz mászik át, mint Branhoz vagy hozzájuk. Előfordult már ugyanis, hogy a kisfiúnak épp a legrosszabbkor volt rémálma. Robb szívesen lett volna a féltestvére, Havas Jon szobatársa, de szó nélkül teljesítette anyja kérését. Jó fiú.

-          Ilyen még a Falon túl sincs! - hallatszott ekkor a szemben lévő szobából Theon Greyjoy méltatlankodó hangja.

Őt Ned nyolcéves korában vette maga mellé fegyverhordozónak, miután leverték az apja lázadását a Vas-szigeteken. Saját fiaival együtt nevelte fel, így természetesen vakációzni is magával hozta. Catelyn őt Lord Stark törvénytelen fiával, Jonnal közös szobába rakta, ám arra egyikük sem számított, hogy a nekik kijelölt helyiségben csupán egyetlen ágy van. Amely, bár majdnem akkora, mint a Nedéké, két fiúnak kellett osztoznia rajta. Cat szemrehányó pillantást vetett Kisujjra, ám Ned nem tudta nem észrevenni a nő szája szegletében bujkáló kárörvendő mosolyt. Nem tudta igazán szeretni Theont, Jont meg végképp nem, s ezt Ned megértette, - hiszen a fiú élő bizonyítéka a hűtlenségének, ezért már régen letett arról, hogy összebékítse őket.

-          Kétszemélyes szobát kértél, Cat – tárta szét a karját Lord Baelsih. – És ez a szoba kétszemélyes.

-          Én nem fogok vele egy ágyban aludni! – jelentette ki Theon ellentmondást nem tűrő hangon.

-          Ha a származásommal van bajod... - vágott volna vissza Jon, ám a másik fiú közbevágott.

-          Nem az a bajom, hogy fattyú vagy. Hanem az, hogy hideg a lábad.

-          Ezt meg honnan veszed?!

-          Északi vagy, és ahogy a mondás tartja: hideg vidék, hideg láb.

-          Ilyen mondás nincs is - jelentette ki konokul Jon.

-          De van. Most találtam ki. Minden északinak hideg a lába.

Ned ebbe még soha nem gondolt bele, de most hirtelen elkezdte foglalkoztatni a dolog. Catelynre nézett, aki erre elvörösödött, és lesütötte a szemét. Ned ebből rájött, hogy bizony az ő lába is hideg.

-          Szólhattál volna - mondta. - Tudod, hogy én nem veszem észre.

-          Már megszoktam - így Cat. - Most már zavarna is, ha éjszakára zoknit húznál. Olyan...

Havas Jon megköszörülte a torkát, jelezvén, hogy talán nem most kellene erről beszélniük, pláne nem Kisujj előtt.

-          Bocsássatok meg - kért elnézést Ned.

-          Lord Baelish! - hallatszott ekkor egy női hang a folyosóról. - Lord Baelish!

Kisujj kilépett a folyosóra, és a következő pillanatban egy lány társaságában tért vissza. Ned csak remélni tudta, hogy nem a hatodik emeletről jött. Körülbelül egykorú lehetett Jonnal és Robb-bal, egy-két évvel, ha idősebb. Magas volt és vékony, ovális arcát enyhén kócos, szalmaszőke haj keretezte, amelyet néhány apró, gyöngyös fonat díszített. vajszínű vászoninget és könnyű anyagból készült, zöld kötényruhát viselt.

-          Ez itt Morgan - mondta Kisujj. - Ő lesz az idegenvezetőtök. Ha bármire szükségetek van, neki szóljatok. Nekem viszont most mennem kell. Egy szállodavezetőnek sok a dolga. Vigyázzatok, nehogy lyukat beszéljen a hasatokba! - bökött fejével a lány felé, azzal otthagyta őket. Ned örült, hogy megszabadultak tőle.

-          Szóval Morgan - fordult a lányhoz. - Én Lord Eddard Stark vagyok, ő itt a fiam, Havas Jon, ő meg a fegyverhordozóm, Theon Greyjoy - mutatta be a fiúkat, akik udvariasan biccentettek.

Időközben Catelyn összehívta a gyerekeket, és szép sorban terelte be őket a szobába, Ned pedig mindegyiküket bemutatta a lánynak, aki barátságosan mosolygott rájuk.

-          Ő itt Morgan, az idegenvezetőnk - mondta Ned.

-          Melyik házból is jöttél, Morgan? - kérdezte Catelyn.

-          A nyilvánosból, Lady Stark - felelte a lány könnyeden.

Pont ettől féltem, gondolta Ned. Catelyn összeszorította a száját, Sansa lesütötte a szemét, Arya szája széle megrándult a kitörni készülő nevetéstől, Bran meglepetten pislogott hol Hodorra, hol a lányra - nyilván nem ilyennek képzelte a szajhákat. Rickonnak a nyilvánosház még semmit sem mondott, így változatlan érdeklődéssel figyelte Morgant. Pedig rokonszenvesnek tűnt.

-          De nem vagyok szajha - tette hozzá gyorsan az idegenvezető.

-          Úgy értettem, mi a neved? - kérdezte Catelyn élesen.

-          Ja, az Vizes! Bocsánat.

Vizes. Szóval fattyú. Ned tekintete találkozott Catelynével, s közben Jonra gondolt, mint mindig, ha törvénytelen gyerekekkel hozták össze az istenek.

-          Ha gondolod, Lord Stark, körbevezetlek benneteket a szállodában - mondta a lány. - Vagy esetleg kikísérhetlek a sportpályára, ahol őfelsége, a koronaherceg az íjászatot próbálja gyakorolni.

Ned megérezte a burkolt gúnyt a lány szavaiban, és elmosolyodott.

-          Ó, Apa, kérlek, válaszd a sportpályát! - könyörgött Sansa, aki a "koronaherceg" szó hallatán fülig vörösödött, Arya pedig nevetett rajta. - De ő ne jöjjön! - mutatott a húgára. - Tönkretenne mindent.

Az említett nyelvet öltött rá, Ned pedig hálát adott az isteneknek, hogy leányai nem egy szobában laknak.

-          Előbb befejeznénk a pakolást - mondta végül -, de aztán szívesen venném, ha körbevezetnél minket...

-          De Apa! - szólt közbe Sansa.

-          Természetesen a sportpálya érintésével - fejezte be Ned.

-          Úgyhogy Arya - fordult a kisebbik lányához-, addig nincs felfedezőút. Ne kelljen Joryt az ajtóba állítanom!

Azzal berekesztette a családi kupaktanácsot, s a Starkok kivonultak a 407-es szobából, magára hagyva a füstölgő Jont és Theont. Arya leszegett fejjel kullogott kifelé, miután az apja megtiltotta a felfedezősdit, ám a küszöbről egyszer csak visszafordult a fiúkhoz:

-          Ti komolyan egy ágyban fogtok aludni? - kérdezte, majd miután bólintottak, kitört belőle a nevetés. - Őszinte részvétem.

Robb sem bírta vigyorgás nélkül nézni, ahogy Jon és Theon sötét tekintettel pakolásznak az ágy két szélén ülve.

-          Ti nem érzitek úgy, hogy meleg van? - kérdezte fülig érő szájjal.

A következő pillanatban pedig ádáz párnacsatától volt hangos a negyedik emelet.